Volt egy izgalmas coaching beszélgetésem, amely jól szemléltette azt, amit Gay Hendricks, felsőkorlát problémának nevez ‘A nagy ugrás’ c. bestsellerében.
Megkeresett egy hölgy coaching együttműködéssel kapcsolatban. Egy nevesebb iskolában megpályázott egy igazgatói pozíciót, és miután megkapta, másnap inkább visszalépett belőle.
Ez volt már a 4. alkalom, hogy vezetői szerepkörre kérték fel életében, és mindet visszautasította. Köztük annak idején az Audinál is, amikor ott dolgozott azon évek alatt, amikor elhagyta tanári pályáját.
Gay Hendricks a munkásságában felsőkorlát problémának nevezte azt, amikor valamilyen oknál fogva nem engedjük meg magunknak, hogy tartósan jól érezzük magunkat és jól menjenek a dolgaink.
Elkezdjük szabotálni magunkat. Ha valami jó történik, tegyük fel munkában, akkor vagy az adott téren, vagy párkapcsolatban, egészségben, pénzügyekben lerontjuk a helyzetünket, vagy akár csak negatív gondolatok pörgetésével visszaterelhetjük magunkat egy korábbi állapotba.
Ha a következő szintre lépnénk, van hogy tudattalanul szabotáljuk azt, és elintézzük, hogy ne tegyünk úgy.
– Szerintem ez a tipikus példája, hogy belefutottál a felső korlátodba (…) Milyen félelmek jöttek fel a lehetőséggel kapcsolatban?
– Egyrészt, hogy lehet kudarcot fogok vallani és képes vagyok-e megállni a helyem. Még nem éreztem késznek magam. Úgy éreztem, mintha egyik lábam le lett volna fűrészelve, és így kellett volna helyt állnom.
– Ez nem tűnik egy olyan képnek, ami támogatta volna a pozíció elfogadását.
– Nem igazán. Másrészt attól tartottam, hogy mi van, ha elveszítem majd a többiek támogatását, és egyedül maradok.
Valamint, hogy a kollégák akár áskálódhatnak majd ellenem, akik már régebb óta ott vannak.
Továbbá az is bennem volt, hogy akár túl sok stresszel jár majd az egész.
– Az elméd sikeresen beállította egy elég negatív képben a lehetőséget a feljövő félelmeid miatt. Szimplán nem vetted észre, hogy milyen játékot űz veled az elméd.
– Igen, sokan mondták körülöttem, akár kollégák is, hogy ne bánjam a dolgot, mert mennyire rossz lett volna.
– Nem lehet, hogy talán csak a saját félelmeiket vetítették bele ők is?
– Igen, ez jogos. Mivel emellett pedig érzem, hogy akár még többre lennék hivatott, és még több van bennem.
– Nyilván nem véletlen van most benned csalódottság a történtek miatt. Viszont most leszűrheted belőle a felismeréseket, amelyek által máshogy fogsz lehetőségekre tekinteni innentől kezdve.
Izgalmas beszélgetés volt, amely során rálátott egy teljesen más perspektívából a saját működésére, és a helyzetére.
Reflektálj magadra, hogy akár ez nálad hol jelenik meg.
- Érzed azt, hogy többre lennél képes, de mintha valahogy visszafognád magad?
- Ha jól érzed magad, vagy jól alakulnak a dolgaid, akkor valahogy elintézed, hogy ez megakadjon?
- Mennyi bőséget, sikert, szeretetet, és boldogságot engedsz meg magadnak?
- Mennyire engeded, hogy könnyedén jelenjenek meg számodra dolgok, görcsölés, akarás, küszködés helyett?
- Mi az, ami már túlmegy a saját belső termosztátodon, és akár tudattalanul szabotálod magad, az elméd pedig jól megracionalizálja, hogy miért ne lépj a következő szintre?!