Volt egy izgalmas coaching beszélgetésem, amely jól szemléltette azt, amit Gay Hendricks, felsőkorlát problémának nevez ‘A nagy ugrás’ c. bestsellerében.
Megkeresett egy hölgy coaching együttműködéssel kapcsolatban. Egy nevesebb iskolában megpályázott egy igazgatói pozíciót, és miután megkapta, másnap inkább visszalépett belőle.
Ez volt már a 4. alkalom, hogy vezetői szerepkörre kérték fel életében, és mindet visszautasította. Köztük annak idején az Audinál is, amikor ott dolgozott azon évek alatt, amikor elhagyta tanári pályáját.
Gay Hendricks a munkásságában felsőkorlát problémának nevezte azt, amikor valamilyen oknál fogva nem engedjük meg magunknak, hogy tartósan jól érezzük magunkat és jól menjenek a dolgaink.
Elkezdjük szabotálni magunkat. Ha valami jó történik, tegyük fel munkában, akkor vagy az adott téren, vagy párkapcsolatban, egészségben, pénzügyekben lerontjuk a helyzetünket, vagy akár csak negatív gondolatok pörgetésével visszaterelhetjük magunkat egy korábbi állapotba.
Ha a következő szintre lépnénk, van hogy tudattalanul szabotáljuk azt, és elintézzük, hogy ne tegyünk úgy.
– Szerintem ez a tipikus példája, hogy belefutottál a felső korlátodba (…) Milyen félelmek jöttek fel a lehetőséggel kapcsolatban?
– Egyrészt, hogy lehet kudarcot fogok vallani és képes vagyok-e megállni a helyem. Még nem éreztem késznek magam. Úgy éreztem, mintha egyik lábam le lett volna fűrészelve, és így kellett volna helyt állnom.