A magunknak mesélt történetek fogságában

Az elmúlt pár napot Tel-avivban töltöttem, hogy kicsit elvonuljak, környezetet váltsak, és kimozduljak a mindennapi rutinokból.

Volt egy érdekes beszélgetésem egy taxi sofőrrel itt. Elmondta, hogy mennyire tetszik neki, hogy fogtam magam, és egyedül elutaztam ide. Egy barátja már évek óta hívja őt, hogy látogassa meg Dániában, ahol mindent fizetne számára.

Azonban eddig képtelen volt elmenni. Elmondása szerint nem tud, mert négy gyereke van, akiket el kell látnia, és ha nem dolgozik, akkor nincs is bevétel.

– Mióta vagy taxi sofőr?
– 25 éve.
– És szereted?
– Ha lenne bármi más lehetőség, akkor odaadnám egyből a kulcsot, és váltanék.
– Jelentkeztél már valami más pozícióra?
– Nem olyan egyszerű. Idős vagyok már, fel se vennének.
– Szóval meg sem próbáltad.

Gyakran annyira beleragadhatunk a fejünkben levő sztoriba, hogy azt érezzük nincs kiút, és már nem is próbálkozunk. Ekkor jön a reménytelenség állapota.

Amikor azt érezzük, hogy az életünk nem úgy néz ki, ahogy a fejünkben elképzeljük, akkor frusztráltak vagyunk. Ez önmagában adhat motivációt is a változáshoz.

Azonban, ha emellett azt is érezzük, hogy nincs irányításunk, és nem tudjuk megváltoztatni a helyzetet, akkor szenvedünk, és reménytelennek érezzük magunkat.

– Mivel foglalkozol?
– Coach vagyok.
– Sport edző?
– Nem. Mondjuk inkább azt, hogy megmutatom az embereknek azt, amit nem látnak magukkal és életükkel kapcsolatban, ezáltal pedig elmozdulhatnak bizonyos élethelyzetekből.
– Ahh értem. Akkor átlátod a helyzeteket.
– Igen, mondhatjuk. Több mint ezer fő után már kirajzolódnak bizonyos minták.
– És nálam mit látsz?
– Ez alapján a rövid beszélgetés alapján azt, hogy jó szíved van. Tiszteletreméltó, hogy törődsz a családoddal. Elismerem, hogy nehéz helyzetben vagy, ott vannak a gyerekeid, akikkel törődnöd kell. Ugyanakkor értelmesnek is tűnsz, de egy reménytelen érzelmi állapotban tartod magad. Nem vagy elégedett az életeddel és helyzeteddel, és nem látsz kiutat sem. A figyelmed azon van, hogy mit nem akarsz, nem azon, hogy mit szeretnél, mert már le is mondtál róla. Nem kell tudnod a hogyant. Hiszem azt, hogy ha arra irányul a figyelmed, hogy mit szeretnél, az élet / Isten, akárhogy is hívjuk, hoz lehetőségeket, és megmutatja a hogyant a maga idejében. Amit tehetsz, hogy vagy máshogy tekintesz az életedre, vagy megváltoztatod az életedet.
– Wow. Pontosan leírtad a helyzetemet, ezt érzem.

Nem kellett nagy látnoknak lennem, hogy lássam mitől szenved ez a remek férfi.

Vagy megváltoztatja a fejében a történetet, hogy milyennek kellene lennie az életének, és elfogadja azt, ahogy most van. Vagy pedig megváltoztatja az életét. Vagy leginkább mindkettő. De először azzal kezdődik, hogy felismeri, hogy sosem vagyunk tehetetlenek, csak abba az állapotba rakjuk magunkat azzal a történettel, amit magunknak mesélünk.

Reménytelen/tehetetlen állapotból nem fog látni megoldást. Először abból kell kimozdulnia. Majd elkezdeni újra kapcsolódni az erejével, és kirakni a szándékot, hogy mit szeretne.

A hogyan pedig el tud kezdeni megjelenni a tapasztalatom szerint.

Az, hogy Shai, ez a remek férfi, mihez kezd majd ezzel a felismerésével, az majd kiderül. Mindenesetre jó volt látni, hogy egy hatalmas mosollyal az arcán, egy teljesen más érzelmi állapotban volt, mikor elváltunk egy ölelés után.